Jogi alapvetés a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:99. §-a alapján, hogy a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a születésig eltelt idő vagy annak egy része alatt házassági kötelékben állt.
Másik alapvetés, hogy az irányadó gyakorlat és jogi háttér alapján a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani, amivel abszolút egyetértek. Amivel már kevésbé tudok egyetérteni az az, hogy a gyermek érdekét és biztonságát az szolgálja, ha egy apja van, jelen esetben a férj.
A fenti két jogi alapvetés alapján megállapítható, hogy ha egy férjezett nő szül gyermeket és a gyermek vér szerinti apja nem a férj, úgy a vér szerinti apának igen kevés lehetősége és esélye van az anya együttműködése nélkül, hogy bármilyen jogot formáljon, vagy akár csak lehetőséget kapjon arra, hogy gyermekével a kapcsolatot tartsa.
A jogi útvesztőket szemügyre véve lehetőségként mutatkozhatna adott esetben az apaság vélelmének megdöntése és az apaság vélelmének megállapítása iránti per, mint jogi eszköz, azonban ezen lehetőségek jogi hátterét vizsgálva kiderül, egy ilyen helyzetben lévő férfi, egyik pertípus eseténben sincs abban a helyzetben vér szerinti apaként, hogy ezeket a pereket megindítsa (ezen pertípusoknál korlátozott, hogy ki indíthatja és kivel szemben indítható).
Ennek ellenére próbálkozhat, viszont, sajnálatos módon, hozzám hasonlóan, keresetét a területileg illetékes bíróság el fogja utasítani.
Hozzám hasonlóan, jelenleg Önnek sincs olyan jogi eszköz a kezében, amely alapján gyermekével kapcsolatot tarthasson, bármennyire is szeretné ezt megtenni.
Ez a szabályozás, hasonlóan rossz, és gyermek érdektől független, mint amilyen az a birtokvédelmi szabályozás, mely alapján a tulajdonos nem tudja tulajdonjogát érvényesíteni egy jogtalanul ingatlant foglalóval szemben. Ennek felülvizsgálatáról évek óta beszél a törvényalkotó, miközben nem tesz semmit abban, a jóval nagyobb társadalmi gondot okozó helyzetben sem.
Az a csekély lehetőség, amely a jogalkotó szerint, egy minimális időkeretben mégis rendelkezésre áll, azt egy-egy hatóság, döntések nélkül is, egymásra hivatkozva tudja, véglegesen ellehetetleníteni azt. Mindezt olyan jogi környezetben, ahol a jelenleg, 15. módosítást követően hatályos alaptörvény szerint, a gyermek joga, az élethez való jogon kívül mindenek felett áll. Vagyis állna, hiszen esetemből is látható, a rendszer úgy gátolja a normakontroll kérésének lehetőségét, hogy blokkolja magának az oda történő eljutásnak még a lehetőségét is.